Mauritius - útikönyv

Miért Mauritius?

• Közvetlen légijárat
• Csak 4 óra időkülönbség
• Gyönyörü tengerpart és védett lagúnák
• Egész évben kellemes időjárás
• Hatalmas befogadóképesség
• Rengeteg sportolási lehetőség és kulturális program
• Nem kell oltás, nincs malária
• Angol és francia nyelv használatos.
• India, Afrika, Kína és Európa kultúrája keveredik a szigeten
• Jó vásárlási lehetőség

Pamplemousses Botanikus Kert

A déli félteke legrégebbi arborétuma világszerte jól ismert a természetbarátok körében. A sziget északi részén tett túrának ez általában az egyik fénypontja.

A Pamplemousses Botanical Garden a hasonnevű faluban található. Ez Mauritius egyik leglátogatottabb attrakciója. 1988-ban átnevezték Sir Seewoosagur Ramgoolam, egykori miniszterelnök után, de azért sokan a korábbi nevet használják. A Pamplemousses név feltehetően a pamplemoucier citrusfélétől származik, amelyet a hollandok hoztak be Java szigetéről. . Ez egy vastagbőrű, keserű gyümölcs, amely úgy fest, mint nagy grape fruit. A tamilok bambolmas-nak hívják, és úgy hiszik, hogy ez a pamplemousse név eredete. A kert története 1735-re nyúlik vissza, amikor Labourdonnais vett egy házat vidéken, amelyet Mon Plaisir-nek nevezett el.

A kezdetben szerény zöldséges vetemény egy hatalmas kerté nőtte ki magát, amelynek főszerepe volt a Port Louis kikötőjébe érkező hajók ellátásában. 1768-ban Mon Plaisir a francia intendáns rezidenciája lett. Ő volt Pierre Poivre, aki egyben képzett kertész is volt . Az ő vezetése alatt lett igazán világhírű e kert főleg ritka trópusi növénygyűjteménye miatt. Számos fajtát importáltak akkoriban, többek között új fűszernövényeket is. Azóta igen sok egzotikus növényt sikerült meghonosítani, ezek közül a leghíresebb egy óriás vizililiom, a Victoria Amazonica, amelynek hatalmas levelei alatt egy szerény tavacska húzódik meg a kertben.

De itt van még a romantikus alkatú Talipot fa is. Ennek érdekessége, hogy életének 50. és 60. éve között virágzik, majd utána különös módon meghal. Csak pálmából 80 fajta látható. A Queen Palm például Braziliából érkezett, a Raffia Palm Madagaszkárról, a Lady Palm Kínából. Továbbá van még 25 őshonos mascareignes-szigeteki fajta, gyümölcsfák, páfrányok, orchideák, fúszernövények, és nemes fák is, mint pl. ébenfa, mahagóni.

A parkoló a főbejárat mellett található. Ez a kovácsolt vas kapu 1862-ben első díjat nyert a londoni nemzetközi kiállításon a Crystal Palace-ban, manapság azonban már kissé viseltes és rozsdás. A belépés ingyenes. Érdemes legalább 2 órát rászánni erre a nyugodt és igazán mutatós 24 hektáros kertre.

A Bourdonnais Avenue-n indulunk el, amelynek elején egy hatalmas majomkenyéfa fogadja a látogatókat. A sugárút két oldalán erdei fakúszóval borított legyezőpálmák és philodendronok állnak sorfalat, szemléltetve, hogy milyen a dús trópusi vegetáció. , Egy kis ösvényen keresztül a Poivre Avenue-ra jutunk, amelyet hatalmas royal pálmák szegélyeznek. Jobbra egy híd ível át a sustorgó Citron folyón. Leülünk egy kisebb kertben, ahol Indiából és Kínából érkeztek a fák élnek. Látható itt többek között fahéj, teak, royal guava fa és indiai mandula, amelynek vörös anyaga igen közkedvelt az ácsok körében. Itt üldögélve nem csak csodáljuk, hanem érezzük, sőt belélegezzük a természetet, ugyanis a fák virágai, gyümölcsei igen kellemes fűszeres illatot árasztanak. Pár lépéssel odébb az Epinay sugárúton indiai sárga bambusznáddal találkozunk. A fiatal hajtásait mint zöldséget fogyasztják ázsiaszerte. A Telfair és Cossigny Avenue kereszteződésében különös legyezőalakú pálmalevelekre leszünk figyelmesek, amelyek hasonlítanak a pávák színes farktollazatára.

Kicsivel továbbhaladva megcsodálhatjuk a Talipot pálma hatalmas leveleit, amelyek mérete elérheti a 3 métert is. Egyszer virágzik életében, de akkor lenyűgöző látványt nyújt több mint 50 millió apró virágjával, amelyek akár hat méterrel is lehetnek a fa fölött. Aztán meghal. (Meghalt, mert szeretett…..) A Cossigny Avenue következik, amelynek legeslegvégén ott áll a "Colonne Liénard". Ez egy gyönyörű
fehér márványból készült obeliszk, amelyre azok neveit vésték, akik sokat tettek a sziget állat és növényvilágáért.

Végül a vizililiomok tavába botlunk (vagy csobbanunk), amelyen többnyire friss fehér, kék, rózsaszín virágok fogadják a látogatókat. Sajnos csak két napig él egy egy-egy virág. Ugyanitt láthatjuk a "Victoria Amazonica" hatalmas, 1-2 méter átmérőjű leveleit is, amelyek állítólag kibírják egy kisebb gyermek súlyát. Az igazsághoz hozátartozik, hogy ezt nem nagyon szokták kipróbálni. Talán lesz olyan szerencsénk, hogy megcsodálhatjuk a Pink Torch Ginger egzotikus szépségét is, amely a környező lombkorona árnyékában bújik meg. A tóval szemben Pierre Poivre mellszobra látható, amint végigtekint a kerten.

A Pope Henessy Avenue elején egy lótusz tavacska fogad bennünket, fehér és halványsárga virágaival, amelyek nagy tiszteletnek örvendenek a hinduk körében. A lótusz vízálló levelei felfekszenek a víztükörre. A park legvégén található a Château de Mon Plaisir hosszú verandájával. Ezt az angolok építették hozzá a 19. század közepén, az illusztris látogatók fogadására. Itt tartották a hivatalos ceremóniát például Indira Gandhi, Margaret hercegnő és François Mitterrand tiszteletére. A nagyon fontos személyeknek az az előjog is kijárt, saját kezűleg ültethettek egy fát a kertben, a kastéllyal szemben. Vissszafelé indulunk a kert belseje felé a Mon Plaisir Avenue-n. Miután átkelünk egy kisebb hídon, egy hatalmas, ősöreg fára leszünk figyelmesek. Ez maga a szent fügefa. Később egy tóhoz érkezünk, amelynek számos szigetecskéjét lenyűgözően dús növényzet borítja.

Itt üdvözölhetjük Bernardin de Saint-Pierre szobrát is, aki nagy vihart kavart Paul és Virginie című regényével. A romantikus alkotás a róla elnevezett út végén található, amelyen a bejárat mellé érkezünk vissza csodálatos túránkról.